főoldalra  
   
ÖSSZHANGZATTAN
   
   
 
Megyek át a Fő téren és azt látom nagy a készülődés a Műhely galéria előtt. Tudják, amelyiket a hetvenes években kisajátított a tanács, hogy a szentendrei művészeknek legyen hol kiállítani és árulni szitanyomataikat. Kisiskolások, kamaszok és két felnőtt, olyan tanár-féle rakosgatja a kottaállványokat, hangszereket. Lehetnek vagy harmincan, vonósok, a nagybőgőstől a hegedűsig, egy diák szimfonikus kamarazenekar. Kísérletet teszek megtudakolni kik is lehetnek. Kiderül, hogy norvégok, és saját szervezésükben turnéznak. Úgy gondolják, fellépnek Szentendrén is. Nem kíváncsiskodom tovább, mert éppen kezdenek, és az a harminc körüli férfi, aki oly szorgalmasan irányítgatja a társulatot, majd hamarosan bemutatja zenekarát a nagyérdeműnek. Így is történik. Csakhogy olyan hihetetlen norvég akcentussal mond el három francia mondatot, hogy semmit sem értek. Meg hát a francia nem megy nekem, hisz hol van már 1966, Szikra Ferenc különórái, amikor a francia nyelvre próbált néhányunkat okítani.

Kellemes volt az idő, simogató az októberi napsütés, olyan, mint az "Október", Ferenczy képen és hát zene is kellemes volt. Mi kell még a szentendrei Fő téren? Bennem meg mindenféle zavaros gondolatok jártak a helyi politikáról, egyezkedésről. Kerestem magamban a választ arra, vajon miért nem tud a legparányibb gesztust sem tenni a másik fél, a jobboldal, miért érzik úgy, ha győztek, ránk semmi szükség. Pedig én naiv, a választási kampányban még azt gondoltam, hogy a polgármester összefogásra buzdító szavai valódi belső meggyőződésből szólnak. De most úgy látom az a háromezer szavazat, a ránk voksolóké számukra nem létezik. Igaz, feleannyi, mint többségé. De vallom ma is, attól mert valaki az asztal egyik vagy másik oldalán ül, még mondhat, képviselhet olyan gondolatot, érdeket, értéket, amely az egész közösség számára fontos.

Tegnap este, kis társaságban hosszasan arról beszélgettünk, hogy lehet-e együttműködni és mi az értelme a fontos ügyekben való összefogásnak. Vibrálóan érvelő marketinges vitapartneremnek is elmondtam a fenti érveket, de ő nem tudta elfogadni. Ebből számomra világos volt, olyan merev jobboldali álláspontok maradtak, mint a férj szerszáma a nászéjszaka előtt.

A reggeli tárgyaláson azután tárgyaló partnereinknek szándéka, szinte kézzel foghatóvá vált, a lehető legkevesebbet adják, csupán annyit, hogy ne mondhassa azt a város közvéleménye, hogy teljesen kizártak bennünket a munkából. Gondolom, hogy az a hangyafasznyi hatáskör, amit át kívánnak adni, a propaganda szócsövei segítségével majd elefánttá fogják növeszteni. Én címet is javasolok hozzá: "Szinte koalíciós együttműködés értékű ajánlat a baloldalnak!", "Közös felelőséggel, a Dutmsa terv megvalósításáért!" Alcímnek: "nagyvonalú ajánlatával a polgári koalíció zavarba hozta a baloldalt." De még ki lehetne találni más kamu címet is, a lényeg, hogy piti kis ajánlat volt.

A másik benyomásom, ami a mai tárgyalásokon és a szervezési trükkökből lejött számomra a vászonról, mintha jobboldali stratégiai lenne, hogy leszalámizzák a baloldalt és karanténba zárják a liberálisokat. Bocsánat, ez így nem igaz, mert Kiss Karcsi vagy Horváth Győző fejében szerintem ilyesmi meg sem fordult, ők legfeljebb enyhe utálattal néznek bennünket, ez sokkal inkább órás berkekből származó ötlet, vagy talán valamelyik nagy háttéremberé. Mert minek nevezzem azt az ultimátumot, hogy a szentendrei önkormányzatban frakció alakításához legalább öt képviselő kell. Ugyanis baloldaliak négyen vagyunk, liberálisok meg ketten vannak. Vajon miért kell attól félni, hogy a szociknak is lesz frakciójuk? Az ilyen alpári trükk több dolgot is szolgálhat. Nagyobb terepet biztosítani a saját frakcióvezetőnek, mondjuk a sajtóban, és így Tolonics Gyulának lesz csak megszólalási lehetősége. De az is lehet, hogy megfelelő infrastruktúrát, (irodát, adminisztratív segítséget kap a frakcióvezető, az egyetlen) és így kívánják ezt "legálisan" biztosítani számára. E kis sumák segítségével úgy nézhet ki, mintha nem kivételeznének, mert hát miért nincsenek szocik és liberálisok öten, hiszen akkor ez nekik is járna. Ilyen típusú alpári kis trükkel találkoztam még vagy öttel, amit felírtam magamnak.

Hát ezekkel van nekem bajom. Mert nem az őszinte szó, egymás szemébe nézés, világos beszéd a kezdet, hanem apró politikai sunyiságokkal kezdődik az együttműködés, és ugye ez nem jó előjel.

De ne legyünk finnyásak, tegyünk túl magunkat azon, hogy amikor be akarsz lépni, rád csapják az ajtót. De hát, ha szerintük ez ugyanaz a gesztus, mint amikor udvariasan fogadnak, nyeld le. Mert azt tapasztalom az idegenkedés, sértettség, bizalmatlanság, ellenszenv, él tovább. Talán ezért hangzik úgy sok minden, mintha másképpen beszélnénk ugyanarról a dologról, és olyan akcentussal mondanánk mondatainkat, amitől nem értjük egymást.

Pedig meggyőződésem hogy, a városirányítás olyasmi, mint zenekarban játszani, az összjáték, az együttműködés fontos dolog. Mindenkinek van és lehet feladata. De ha a karmester csak az egyik szekcióra figyel és a másik harmadának hátat fordít, fals, hiányos lesz a megszólalás, élvezhetetlen a mű.

 
a lap tetjére