nyolcadik  
  tovább
A tenger
   
Éppen egy boltban vásárolok, de ráérek, mondja Kenzó a telefonba, amikor hívom. Mentegetődzöm, hogy ugyan azt ígértem, hogy hetente hívom, de most én is szabadságon ( vidéken) voltam azért elmaradt a szokásos szombati telefon. Nem baj Gyuribá, a hétvégén úgyis kirándulni voltunk lengyel bárataimmal, így nem biztos, hogy elértük volna egymást. Már kezdem megszokni az itteni életet, a körülményket. De, ha visszagondolok az első hetekre, bizony nem biztos, hogy belvágnék mégegyszer, ha tudom mennyire egyedül tud lenni az ember idegen földön. Pedig nagyon kedvesen fogadtak, ahogy meséltem is.
Jó időnk van, bár ettől még öt percen belül még lehet eső. Ezért olyan valószínűtlenül gyönyörű itt a táj és a fű is fantasztikus. Az álladó meleg párás időtől olyan tömör, mint egy valóságos perzsaszőnyeg. Most szombaton is a tengerparton a fennsikon voltunk , gyalogoltunk vagy harminc kilométert. Olyan tejföl-fehér és sűrűségű köd volt, hogy csak akkor vettük észre a világítótornyot, amikor szinte már az ajtajában voltunk. Megint összetalálkoztunk a bikákkal és futottunk előlül mint a nyúl, de hálaistennek nem értek utól. Még a villanypásztor is megcsapott amikot átmásztam rajta. No nem nagy dolog, mert nem üt agyon, csak kellemetlen. Szerencsénk volt, hogy nem estünk le a szikláról, mert vagy negyven métert repültünk volna, és akkor annyi. Ugyanis, a sűrű ködben nem lehetett semmit látni, csak azt, hogy egyszercsak előttünk a villanypásztor drótja, aztán ahogy átevickéltem rajta, azt látom, hogy márom méterrel mögötte szakadék.
Egyébként is vigyázni kell. Mert nem csak a meredek part veszélyes, hanem lenn a dagály is. Ugyanis előfrodult már, nem is egyszer, hogy olyanok mint mi, akik nem ismerik az apály -dagály jelenséget és kinn sétáltak a parton, amikor jött a dagály nem tudtak hova menekülni és a vízbe fulladtak, csak csontjaikat találták meg. Ugyanis, egyes partszakaszokon a szillafal mászhatalan és oldalirányban csak három kilométerre található olyan hely ahol fel lehet mászni vagy van feljáró. Dagálykor a víz a sziklafalon vagy két méterre emelkedik és a hideg víz, meg hullámok miatt nincs menekvés még legjobb úszónak sem, mert a sziklafalhoz csapja az embert a tenger. Amikor meg apály van, szinte végelláthatalan homokpad az egész. Gyönyörű kövek vannak, rószaszínűek, zöldek, meg mindenfélék. Vittem is haza már belőlük vagy két hátizsáknyit, annyira tetszenek. Szombaton is majd leszakadt a vállam a kővel megrakott hátizsák alatt. Egyébként jól vagyok, megkaptam biciklit és most jókat karikázok a városban és a környéken. Hamarosan megyek haza és még alszom egy keveset este hétig, csak csináltatok egy szedvicset itt. Rászoktam arra, ha nem vagyok a pubban és éhes vagyok, beugrok valamelyik élelmiszterboltba és olcsón ( 3 Euró 30 Cent) – olcsóbban mint amennyiért kapok egy bagettet és sonkát külön, külön – csináltatok egy szendvicset és azt majszolom. No, megyek a pulthoz Gyuribá, mert elalszik az eladó. Üdvözlök mindenkit, a lányokat, Rékáékat és az összes ismerőst. Szervusz!

 
 
folytatás, kb. egy hét múlva