 |
Néha reggelente úgy ébredek,
hogy újra rá kell jönnöm, nem otthon, hanem Írországban vagyok. Fura érzés
ez, pedig tudom mi van, itt akarok élni, de ebből is látszik, nem könnyű
gyökeret verni. Talán ezért nem megy olyan gyorsan a nyelvtanulás sem, mint
arra számítottam, mert nem
könnyű egy másik kultúrában, országban újrakezdeni. Tegnap
kisebb konfliktus volt a pubban, litván kolléganőmmel bukóskodott az egyik
ír kolléga, mert megkérte segítsen neki a székeket felrakni. Még szerencse,
hogy ott volt a főnök és rendet csinált, helyre tette a sárcot. Ilyenkor
érzi az ember, hogy idegenben és nem otthon van. Úgy látszik ezért érzékenyebbek
is vagyunk. Olyan dolgokért amiért otthon az ember nem kapná fel a vizet,
itt sértőnek talál. Egyébként is itt pubban, a sok az italos ember miatt,
időnkint előfordul konfliktus. A minap egy srácot kellett kitenni, mert
csont részegen radalírozott. Még szerencse, hogy az írek tudják az ilyen
helyzeteket kezelni. Nem megy ritkaság szába, hogy valaki kötözködik, de
ilyenkor mindig akad öt ember aki csitítja, lefogja és segít az utcára tenni
a pasit. Úgy látszik, a dulakodás, verekedés itt a kultúra része, mert nem
csinálnak egy-egy fülesből, nagy gondot még a rendőrök sem. Ők is csak akkor
avatkoznak közbe, ha valaki a földön van. Időnként az az érzésem, hogy az
egész Írország még mindig az angolok alóli felszabadulást ünnepeli és a
mostani néhány éve jött jóléttel nem nagyon tudnak mit kezdeni, sörbe fojtják
örömüket. A hétvégeken olyan forgalmat bonyolítunk, annyi sört mérünk, hogy
nálunk öt városnak elég lenne.
Munka akadna bőven. A minap rosszul csavartam be, vagy rossz villanykörtét
csavartam az egyik lámpatestbe, a lényeg, hogy elromlott. És ebben a majd
Pécs létszámú városban másfél hét mulva jött csak a szerelő, aki megjavította.
Néhány napja ajánlatot kaptam, hogy álljak be hétvégén ablakot szerelni
és tizszeres pénzt igértek, mint nekem itt a pubban van. De nem vállatam,
mert a legfontosabb, hogy minél előbb jól beszéljem a nyelvet, mert ez itt
mindennek az alfája és omegája. Célom, hogy a szakmámban, ápolónak tudjak
elhelyezkedeni, amihez jól kell beszélni angolul. Épp a napokban olvastam,
hogy itt a városban van egy rákkutató központ, ahova szintén egészségügyis
munkatársakat keresnek. Gyuribá, horror fizetést igérnek, mint egy bankárnak
otthon, persze én még nem tudnék oda elmenni dolgozni, pedig végzettségem
megvan hozzá, talán csak két év mulva, mert akkor beszélem majd úgy a nyelvet.
Most új lakásban vagyok és lengyel barátom éppen valami echte polis kaját
főz. Aztán egy kis pihi és hamarosan indulok a pubba dolgozni. Nem lesz
könnyű a mai éjszaka sem.Szervusz Gyuribá, mindenkit üdvözlök!
|
|
|
