| harmincadik |
|
|
|
|
Jó pár képet átküldtem ftp-n, van benne Tüskéscápa, medúza, aranyszőrű bárány, vízesés, varázs-út, és más szép kép is. Az elmúlt hétvége jól telt, pénteken a helyi klubban voltam, ahol lengyel zenekar játszott. Amolyan Kispál és a borz lengyel kiadásban. Lengyel barátomra való tekintettel meghallgattam, de csak kevéssé bírtam, mert ahhoz, hogy élvezzem is, lengyelül kellett volna tudni.
A szombat is jól telt, kirándultunk. Meglátogattuk a "Mohin fall" nevű vízesést, ami elsőre a Grand kanyonhoz hasonlít. Onnan egy másik helyre, a "Magic Road"-hoz mentünk el. Ez varázslatos hely, ahogy egy kis völgybe érve az ember hamar elcsodálkozik A völgy aljában, ha akarsz, megalhatsz is, de ha kocsidban a kéziféket véletlenül kiengedve hagyod éjszakára, reggelre nagy meglepetésben lehet részed. Mert reggelre felgurul az autó.
Jól értsd Gyuribá, felgurul. Többször kipróbáltuk és valóban felgurult. Talán érzéki csalódás ez, hogy a hegyek között nem tudod, érzed pontosan, merre van a le és fel. A lényeg, azt látod, tapasztalod, a kocsi felfelé gurul. Csoda furcsa és vidám élmény volt.
 |
A
hegyoldalban újabb meglepetés ért, mégpedig egy "aranyszőrű"
bárány, amit a mesékből már jól ismerek, de eddig csupán szimbólumként
gondoltam rá, azt, hogy van élő is, nem gondoltam. Küldök egy képet róla.
Vasárnap,
a már szokásos tengerparti túra következett, kedves sárkányommal, de szél
hiányában elmaradt s lett belőle egy kellemes hosszú séta.
A séta közben több élettelen "dog fish"-t találtunk, amit talán
Tüskéscápának mondanak felénk, de amiről, mint kiderítettem, a cápák családjából
való és nem veszélyes. Az írek nem fogyasztják el, de állítólag az angolok
megeszik. Az írek azt mondják nagyon rágós, olyan a húsa mint a nyúlé.
Hosszas kérdezősködésre azt is megtudtam, hogy hogyan kerültek ezek a
partra. Ugyanis a halászok a háló behúzását követően, útban a partra,
azonnal megkezdik halak szortírozását, és ami nem kell, azt visszadobják
tengerbe. Ezekből sok már nem él és ezeket veti a partra az óceán.
Egy medúzát is találtunk. A tetemet úgy 20 kiló körülire saccoltam. Nem
szívesen futnék össze vele a vízben. Pedig erre nyáron többször is meg
lett volna az esélyem. Mikor megkérdeztem, vajon ennek a halálát mi okozhatta,
azt a választ kaptam, hogy öreg volt, vagy a hullámok odacsapták a sziklához,
vagy szintén a halászok fogása volt.
A
honvágy időnként erősen kínoz, de hála istennek sokat beszélgetek az otthoniakkal,
így jobban kibírható. Ja és, mint majd a képekből is kiderül, vettem fényképezőgépet
is, így végre újra hódolhatok kedves hobbimnak, és készülnek majd sorra
a képek.
Persze
olyat küldök, ami egy kicsit megmutatja a tájat is, nem pedig, a valóságból
kiragadott agymenéseimet. De remélem, abból is lesz egy oldal, ami látható.
Feldobott hogy újra kezdhettem fotózni. A jövő hétvégén is szeretnék valami
újat megnézni. Igazából már delfint szeretnék végre látni, vagy legalább
egy fókát, ha mar az idei bálna-szezonról lecsúsztam. Hallom, otthon már
nagyon hideg volt. Szerencsére itt napközben nem ritka a 15 celsius, de
estére már itt is hűvös van.
Most irány az ágy. Mindenkit üdvözlök!
Kenzó
 |
 |