A múlt hét kisebb döccenővel kezdődött, mert főnököm és a kollegám olyan részeg volt még hétfő reggel is, hogy csak én voltam az egyetlen ép munkaerő a cégnél. A főnök sürgős megrendelés intézésére hivatkozva hazament aludni, és így ebből a hét kezdetből is igen csak laza nap kerekedett. De ezt már sokadszor tapasztalom, mindennapos, pontosabban minden hetes itt. Vasárnap, annyit isznak, ami belefér, és így csak szerdára kezdenek rendbe jönni. Csütörtöktől, pedig már hétvége hangulatban vannak.

A hétvégén egy kisebb házibuli volt nálam is, mert a vegyész barátom, aki egy távolabbi faluba költözött, meglátogatott barátnőjével, és a barátaival. Kisebb társaságot hozott magával, hogy itt töltsék a hétvégét. Az esti mulatozásra úgy éjjel két óra felé a szomszéd is átjött és azt kérdezte: -Van egy sörötök?, mire, őszintén megvallottuk, hogy már nincs, elfogyott. Erre ő: - Akkor hozok nektek! És, néhány perc múlva, egy halom sörrel és néhány barátjával jött vissza. Szomszédunk zenész és elég gyakran lehetett hallani, amint éppen próbál esténként. Így, amint meglátta az újonnan szerzett pianínóm, amit néhány napja hoztam haza, s amelyet egy utcával odébb dobott ki valaki. Áthozta a gitárját, és reggelig tartó koncert kerekedett.
Ez volt ismerkedésünk a szomszédokkal. Kiderült, jártak már Magyarországon, és barátságos embereknek tartanak bennünket. Csak hát nekik is van budapesti étteremben átélt kellemetlen élményük, amikor lasagnet rendelve rántott csirkecombot kaptak, mert a pincér nem értette őket, és a tányért látva az a benyomásuk volt, hogy ezt valaki meghagyta. De ennek ellenére jól érezték magukat.

Aztán ellátogattam Arklow-ba, Szabi barátomhoz. Szerencsémre gyönyörű idő volt, sütött a nap, és olyan helyeken jártam, ahol még előtte soha. Ez az Arklow falu igen kedves hely. A tengerparton fekszik egy folyóval kettészelve. Láttam a halászhajók kikötőjét és hajótemetőt, ahol igencsak régi hajók hevertek mindenfelé.

Bálint kérte, hogy fotózzak le néhány horgászt, úgy, hogy beszélgetésbe elegyedtünk velük, és még egy kisebb filmet is csináltam. Kiderült, hogy mégis kell engedély a horgászathoz, de az is, hogy nem veszik komolyan, csak akkor, ha halat is fog az ember.

Hazafelé már esett, és út közben elromlott Szabi kocsijának ablaktörlője, ami valljuk be az itteni esőben nem a legnagyobb szerencse. Az úton félreállva szerencsénkre azonnal akadt segítség, és egy közeli tanyáról kaptunk szerszámot is, amit nekünk is ajándékoztak. Ugyanis él itt egy magyar fiú, aki ha jól értettem hobbyból tanulta meg az autóalkatrészek angol nevét, és mint autószerelő, így kapott is munkát. Most őhozzá hordják a magyarok az autóikat.

De a hónap fénypontja, mégis csak az, hogy paradicsomos káposztát főztünk. Már egy éve nem ettem. Hiába, mennyei a magyar konyha! Nagyon hiányzik.

Mindenkit üdvözlök,
Zoli