A héten voltam fusizni is. Egy pasinak a kerti helyiségét, fészer-féléjét szigeteltük ki munka után, ír kollégámmal. Arra kell neki, hogy kutyája télen ne fázzon.
Egész héten korházban dolgoztunk, cseréltük az ablakokat, kilincseket javítottunk. Képzeld egy pszichiátriai részlegben dolgoztunk. Nagyon meglepődtem, amikor megérkeztünk, mert én mikor ápoló voltam, jártam ilyen magyar intézményben. De ez nem is hasonlít a magyarországi pszichiátriai intézetekre. Itt nincs kerítés, a betegek rendes kertes házakban laknak, amelyek bőrgarnitúrával berendezve, tévé meg minden, lés szabadon kijárnak a boltba, ha akarnak munkát is vállalhatnak.
Jaj, el is felejtettem mondani, hogy megkaptam levelet az Illeték Hivataltól, amelyben méltányolták kérésemet és részletfizetést biztosítottak. Úgy, hogy ezt innen könnyen tudom, nem kell egy összegben a házam után az illetéket kifizetni. Megkönnyebbültem, mert bár jól keresek, de azért annak tudata nagyon nyomasztó volt, hogy egy nagyobb összeget hamarosan be kell fizetnem.
Jól vagyok. Ma szedtük az utolsó kagylókat lenn a tengerparton. Itt vannak a táskában. Amikor hazaérkezünk, megfőzöm, csinálok egy jó kis kagylóvacsorát belőlük. Mert azt mondják az írek, hogy ősztől tavaszig már nem szabad megenni, mert mérgezőek. Hiába ez egy másik éghajlat, másik kultúra, más szokások és más ételek.
No, megérkeztünk, búcsúzom.
Szervusz Gyuribá!
Mindenkit üdvözlök, Kenzo