főoldalra  
   
AZ ELSŐ SZENTENDREI TEMETŐ
    
   
 
Valószínűleg a Pozserovacska temetőjét ásták fel a napokban, amikor a Szakmunkásképző bővítése kapcsán csontokat forgatott ki a markoló a földből. Hiába ilyen múlandó az ember csontja is. Idővel szeretteink ismeretlen csonthalmaz lesz valamelyik árokparton, amelyet kiforgat a markoló ásás közben. Ilyen rideg és hálátlan az utókor. Mert a kivitelezők nem a dicső elődökre gondolnak, hanem arra, hogy megint egy vacak sír miatt leáll az építkezés, s ezért mennyi többletköltség lesz.

A Bükkös patak jobb partján, a belváros déli "kapuja" előtt találjuk a Szent Mihály és Gábriel arkangyalok tiszteletére szentelt barokk templomot. A Pozsarevácból Szentendrére menekült szerbek ortodox temploma. A torony alatti belső térben található tábla szövege szerint először 1690-ben fatemplom épült, majd 1759-ben kezdték el építeni a mai kőtemplomot, melyet 1763-ban szentelt fel Dionisije Novakovics püspök. Több mint harminc évig torony nélkül állt. Az 1794-ben hozzáépült harangtorony meglehetősen sokat ront a templom egységén. Az épületen - a püspöki irattár adatai szerint - 1814-ben jelentős renoválást hajtottak végre, ami valószínűleg az 1809-es árvíz által keletkezett károk kijavítása volt.

A talált sírok nagy valószínűséggel, a régi fatemplomhoz tartozó temetőjének sírjai, így a második városalapítás utáni első sírok lehetnek, valamikor a 18. századból.
Pozserovaci park
Kelet-nyugati tengelyű elhelyezkedése, keletelt szentélye az ortodox liturgia szigorú szabályait követi, így a főhomlokzat nem az utca felé, hanem a Római Tábor dombja felé néz, ami miatt szinte alig emelkedik ki a környező épületek közül. Külseje meglehetősen egyszerű kialakítású. A falakból előreugró támpillérek között kőkeretes, félköríves, füles-pálcatagos ablakok helyezkednek el. A kosáríves alaprajzú szentély külső fal egyszerű, keskeny falsávok által öt mezőre oszlik, melyek közül a két-két szélsőn cikk-cakkos ívű vakablakok figyelhetők meg, a középső szentélyablak a hajó ablakaihoz hasonlatos kiképzésű. A déli oldalon lévő, ízléses copf kőfaragványos kapuzat vezet a belsőbe.
A torony kialakítása a templométól szemmel láthatóan különbözik. A főhomlokzatból jelzésszerűen előreugró, 23 méter magas torony háromszintes, valamennyi ablaka kőkeretes, kosáríves. A földszinten lévő ajtó két oldalán két-két falpillér húzódik, az ajtó fölött a kórusablak. A kórusablak fölött a vastag, cseréppel fedett párkányzat az egész főhomlokzaton végighúzódik. Az íves orompárkányon, ahogy a többi szentendrei pravoszláv templomnál is láthattuk, egy-egy kőkancsó helyezkedik el. A harangablak két oldalán lizénák futnak. A toronyóra nélküli órapárkány alatt a copf stílusra jellemző ornamentikák láthatók. Az órakörök fölött oromzatos ereszpárkány zárja a torony falazatát, sisakja egyszerű, sátortetős. Egy 1855-ös összeírás szerint négy harangja volt, melyek közül a legnagyobbat, a közel 10 mázsa súlyút Boskovitz Ignác adományozta, egyet 1851-ben öntöttek. Ezek közül hármat az I. világháborúban vittek el. A templomot vastag kőkerítés veszi körül, melynek Kossuth utca felőli, kovácsoltvas kapuján juthatunk a templomkertbe, ahol régi sírköveket láthatunk.
Érdekessége hogy itt karzat nincs így pronaoszt a naosztól, vagyis a nők helyét a férfiakétól díszes, fából készült, oszlopos rekesztő választja el.
A Pozsarevacska Egyházközségben 1752 óta folyt rendszeres anyakönyvezés. A szentendrei szerb parókiák közül ez szűnt meg legkésőbb, 1930-ban. Azóta rendszeres szertartásokat nem tartanak benne.

  a lap tetjére