hatodik  
  tovább
Fura halotti tor
   
A városrész ahol lakom és a pub is van, olyan, mintha Ízbégen laknék. Gyuribá, olykor feltörnek bennem a szentendrei helyek képei, hasonlítgatok, keresem az azonosságokat. Most is ez történt velem, hogy itt a telepünkön virágbaborultak a rószaszín fák, és ettől nekem egyből a gomba melletti fa jutott az eszembe. Csak itt, a mi utcánkban tíz van belőle. Cseresznyefát is keresetem, de nem láttam, úgy látszik itt nem él meg. Most jó idő van, süt a nap és nem fúj a szél sem. Valószínűleg engem akar bosszantani, mert tegnap vettem két sárkányt, tudod olyat, amilyet Bálinték építettek és járnak vele sárkányozni a Kőhegy oldalába, és tessék, most már két napja teljes a szélcsend. Én meg szerteném már kirpóbálni új szerzeményeimet.
Most, hogy teljes munkaidőben dolgozom a pubban, több a szabadidőm és délutánonként egyszer-egyszer lengyel ismerősömmell eljárunk kirándulni környékre. Érdemes, mert szép a vidék és anyagilag sem veszélyes, mert az autóbuszjegy nincs 2.5 euró, és kényelmes is. Képzeld, valamelyik nap, amikor kinn voltunk a tengerparton a horizonton nyolc halászhajót láttunk. Jajj, itt halat venni olyan, mint nálunk otthon az edőben gombát szedni, ismerni kell, mert van belőle többszáz. Valemelyik nap a halasbolt előtt vagy egy órát nézgettük a tablót amelyen a különböző tengeri halak ábrái vannak, mert nem tudtuk, vajon melyiket válasszuk. Még szerencse, hogy Feri a szálloda magyar szakácsa ismeri ezt sokféle tengeri herkenytyűt és gyakran készít belőle nekünk finomságokat. Egyébként is, itt leggyakrabban,– ha véletlenül nem eszem tele magam a pubban,– valami félkész ételt veszek, amelyet csak be kell tenni mikróba, aztán egy perc alatt kész. Nagyon sokféle ilyen félkész ételt lehet kapni, és olcsó is, úgy, hogy nem gond az étkezés. De hát legtöbbször pubban eszem, mert mindig van valami rendezvény és ilyenkor a személyzetnek korlátlan a fogyasztás, sőt haza is lehet vinni. Képzeld, megyek be tegnapelőtt délután a pubba dolgozni és látom, hatalmas társaság iszik, mulat. Elsőre azt hittem, hogy megint valami buli van, mert az íreknél ünnep és buli szinte mindennapos, itt annyi az ünnep, hogy minden napra jut egy. Szóval, látom, hogy jól érzik magukat írék, isszák söreiket, énekelnek. Csak az volt egy kicsit furcsa, hogy mindenki sötét cuccban volt. Kérdezem az egyiket, hogy mit ünnepelnek, erre azt mondja, hogy éppen halotti tor van, az egyik halászt ma délelőtt temették el. Én meg csak néztem, mint Rozi a moziban, hogy a halotti tor, buli, én meg belépve azt hittem szülinapot vagy névnapot ünnepelnek. Egyébként is, ezek a szentpatrikék hihetetlen bulizós egy népség és nagyon szeretik társaságot is. Tudod, én táncolni csak évente egyszer szoktam, akkor is innom kell hozzá rendesen és csak nagy unszolásra adom meg magam. Képzeld, itt meg nincs olyan hét, hogy legalább egyszer ne táncolnék. Szóval, jól vagyok, üdvözlök mindenkit, barátokat és ismerősöket.
 
 
folytatás, kb. egy hét múlva