Az egyik törzsvendég csábított el. Már régebb óta mondogatta nekem, hogy nem akarok-e jobban fizető munkát vállalni, de eddig nem nagyon figyeltem rá. Ugyanis, ablakszigeteléssel foglalkozó, Magyarországon azt mondanák rá, hogy egyéni vállalkozó. Kórházak, irodák, magánházaknál végzi el az ajtók, ablakok szigetelését, felújítását. A múlt héten elmentem vele egy napot dolgozni. Nem volt túl megerőltető, és ami ennél sokkal fontosabb reggel fél kilenctől, délután fél hatig dolgoztunk, ebéd, reggeli és tea szünetekkel és mindezt 100 euróért, persze ez vasárnapi munka volt. Az ajánlata 390 Euró heti fizetés, ami lényegesen több, mint, amit itt a Pub-ban adnak, és ezen felül, ha kedve van az embernek, akkor van hétvégi extra meló is, igaz az extra javadalmazással. Ilyenkor esetenként egy napon 300-at is meg lehet keresni. Úgy, hogy bejelentettem főnöknek, hogy elmegyek.

Először pipa volt, aztán amikor megnyugodott nagyon kedves lett és azt mondta, hogy bármikor visszajöhetek, most csak annyit tegyek meg, hogy addig nem hagyom itt a Pub-ot, míg talál megfelelő munkaerőt. Én vállaltam, hogy még két hétig maradok.
Pedig már alig várom, hogy normális munkarendbe dolgozhassak, hogy estéim szabadak legyenek, és hétvégéken pihenhessek, sétálhassak vagy moziba járhassak. A mai helyemre is visszavárnak törzsvendégként, mondták a főnökök, meg sokan a személyzetből és a törzsvendégek közül is. Mert hát itt szentpatrikéknál, mindent mindenkivel megbeszélnek.

Küldtem néhány képet arról a részről amerre lakom. Hamarosan már nekem is lesz digitális foto-gépem, csak eddig nem jutott erre, mert fontosabb volt, hogy megadjam azokat a tartozásaimat, amivel barátaimnak lógtam. Egyébként is, abban reménykedem, hogy a jobb fizetés és több szabadidő adta lehetőséggel élve, hamarabb elsajátítom annyira az angol nyelvet, hogy végre az egészségügyben tudjak elhelyezkedni.