A héten kirándulni voltunk, és a környékbeli (a szomszéd megye) kastélyokat néztük meg. Csodálatos kirándulás volt. Ettől már jobban kapiskálom hol is vagyok, hol élek. (néhány képet mellékeltem azokról a kastélyokról, amelyekben jártunk)
Összeismerkedtem egy angolt oktató helyi középiskolai tanárral. Kértem, vizsgáztasson le és mondja meg, hogy szerinte ezzel a nyelvtudással képes vagyok-e már egészségügyi munkára. Nagyon örültem, amikor azt mondta, hogy szerinte már jól megy az angol, rendben, de azért még szükséges, hogy speciális az egészségügyben használt szakkifejezésekkel gyarapítsam nyelvtudásomat.

A főnök

Ezért úgy döntöttem, hogy szabadság után -hazalátogatok, majd Horvátországba utazom augusztus végén, szeptember elején- jelentkezemdolgozni kórházba, vagy szociális otthonba. Éppen tegnap olvastam egy hirdetést arról, hogy szomszéd városban ápolót keresnek.
Azért nem jelentkeztem most, mert előbb kiveszem éves szabadságom, amihez jelentős holliday money is jár, és nem szeretném ezt elveszíteni, így csak szabi utána indulok, kezdek új munkába.

Arra számítok, hogy a kezdés az egészségügyben is húzós lesz. De hát ez így van mindenütt, előbb bizonyítani kell, és itt sem szeretik, ha kezdő szabadsággal indít. Lengyel barátom és lakótársam hamarosan indul Dubaiba, így lehet, hogy új lakótársat kell keresnem. De arra gondoltam, nem foglalatoskodom ezzel, inkább feladom ezt a lakást és veszek egy kocsit és valamelyik szomszéd faluban kibérelek egy kisebb házat. Ugyanis, a lengyel fiú, bár jó lakótárs, de egyre jobban vágyom arra, hogy teljesen egyedül élhessek. Egyébként is, itt az autó nem gond, már csak azért sem, mert a magyar árak egyharmadáért lehet használt kocsit kapni. Még egy kicsit idegenkedem a jobboldali közlekedéstől, de hát ezt is meg lehet szokni.

Szóval, így múlt el a hét.
Mindenkit üdvözlök, Kenzó